REPÜLŐGÉPEINK

R-26 „Góbé”

Az R–26S Góbé kétüléses, kétkormányos, fémépítésű kiképző vitorlázó repülőgép. Az 1960-as évek elején tervezték a Pestvidéki Gépgyár Esztergomi Gyáregységében id. Rubik Ernő irányításával. A Góbé id. Rubik Ernő fémépítésű gépcsaládjának legsikeresebb és legismertebb modellje, amelynél optimálisan sikerült ötvözni a kis szerkezeti tömeg, az egyszerű szerkezeti kialakítás és az olcsó gyárthatóság követelményeit.

Kezdő kiképzésre, alapszintű teljesítményrepülésre alkalmas gép, csörléssel és repülőgép-vontatással is indítható., 2 db van az Egyesületünk tulajdonában.

SZD-54-2 „Perkoz”

Az Allstar SZD-54-2 Perkoz a lengyel Allstar PZL Glider (korábban PZL Bielsko) gyártójának kétüléses, kiképzésre, műrepülésre, távrepülésre és felhőrepülésre alkalmas vitorlázórepülőgépe. A vitorlázógép 17,5 vagy 20 méteres cserélhető szárnyvégekkel rendelkezik, üvegszál-erősítésű műanyagból készült. Winglet nélkül korlátlanul műrepülhető.

Az SZD-54-2 Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) CS22 szabványai szerint tanúsított.

A rögzített futóműve ellenére az SZD-54-2 legjobb siklószáma 42, a 20 méteres fesztávolságú szárnnyal, a 17,5 méteres szárnnyal pedig 38.

Az SZD-54-2 (17,5 méteres) műrepülésre és műrepülő oktatásra tervezték, +7 g és -5 g terhelési tényezővel, amely a 269 km/h Vne sebességig használható. A repülőgép korszerű rádióberendezéssel, navigációs berendezéssel, műhorizonttal, G-mérővel, S-módú transzponderrel és FLARM rendszerrel is fel van szerelve.

PZL-101 „Gawron”

A PZL–101 a Lengyelországban 1956-tól licenc alapján gyártott Jak–12M továbbfejlesztett változata.

A PZL–101-est főként vitorlázó repülőgépek vontatására és ejtőernyős ugráshoz alkalmazzák még napjainkban is.

Hoffmann H-36 Mk.II „Dimona”

A sorozat a Hoffmann H36 Dimonával kezdődött, egy túra-motoros vitorlázógéppel, amelyet az 1980-as évek elején mutattak be. A repülőgépeket eredetileg a Hoffmann Flugzeugbau gyártotta, amely később HOAC Flugzeugwerk, majd Diamond Aircraft Industries néven vált ismertté.

A teljes egészében üvegszálas anyagból készült H36 család mindegyike Wortmann FX 63-137 szárnyprofilt használ. A szárnyak felső felületén Schempp-Hirth stílusú légfékek találhatók. Opcionálisan a szárnyak két ember által néhány perc alatt összehajthatók a tárolás megkönnyítése érdekében. Az eredeti H36 szárnyfesztávolsága 16,0 m (52,5 láb), míg a család későbbi tagjai valamivel nagyobb fesztávolsággal rendelkeztek. A H36 siklószáma 27:1, míg a későbbi változatok ezt egy ponttal, 28:1-re javították a szárnyvégek hozzáadásával, növelve a fesztávolságot 16,33 m-re (53,6 láb). A pilótafülkében két ülés található egymás mellett, egy felfelé és hátrafelé tolható, csuklós buboréktető alatt.

A sorozat európai és észak-amerikai típusbizonyítvánnyal rendelkezik. A H36 1986. július 9-én kapta meg az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (Federal Aviation Administration) tanúsítványát. Üvegszálas szerkezetének köszönhetően az amerikai tanúsítvány tartalmazza a következő korlátozást: „A vitorlázógép napfénynek kitett összes külső részét fehérre kell festeni, kivéve a szárnyvégeket, a törzs orrát és a függőleges vezérsíkot.”

1987 márciusában Dieter Köhler egy továbbfejlesztett változatot fejlesztett ki, a későbbi HK36R pedig 1989 októberében repült először Limbach L2400-as motorral.

A nagyobb elérhető motorokkal, különösen a 86 kW (115 LE) teljesítményű, turbófeltöltős Rotax 914-es erőforrással felszerelve a repülőgép vitorlázó vontatására is használható. Kereskedelmi siker lett, több mint 900 H36-os és HK36-os készült el.

A HK36 szolgált alapul a Diamond DV20 Katana kifejlesztéséhez, amelyből később a továbbfejlesztett DA20 és a négyszemélyes DA40 sorozat származott.

Piper PA-25 „Pawnee”

A Piper PA-25 Pawnee az egyik első együléses könnyű repülőgép volt, amelyet kifejezetten mezőgazdasági permetezésre és porozásra terveztek és építettek. Ez volt az egyik legsikeresebb is, több ezer példányban gyártották, és számos országban rendelkezett licencgyártással. A PA-25 Pawnee-t eredetileg Fred Weick tervezte AG-3 néven, és prototípusként 1957-ben repült először. A tervet eredetileg egy 110 kW-os (150 LE) Lycoming O-320-as motor hajtotta, a törzs szerkezetét úgy tervezték, hogy elnyelje az ütközési erőket egy balesetben, a magas pilótafülkéből kiváló kilátás nyílt minden irányba, a merevített szárnyra permetező csöveket szereltek, a tartályban pedig egy ugróülés is elhelyezhető volt. Az első gyártási sorozat a 110 kW-os (150 LE) Pawnee volt, amelyet 1959 augusztusától szállítottak. Ezt a 175 kW-os (235 LE) PA-25-235 váltotta fel, majd 1968-tól a 195 kW-os (260 LE) PA-25-260 is elérhetővé vált. A Pawnee B (235 LE) megnövelt tartályt kapott, a Pawnee C (235 vagy 260 LE) oleós lengéscsillapítókkal érkezett, míg a végső Pawnee modell, a Pawnee D (235 vagy 260 LE) üzemanyagtartályát a törzsből a szárnyba helyezték át. A gyártás 1982-ben szűnt meg. Sok Pawnee manapság vitorlázó repülőterekre került, ahol jó teljesítmény/súly arányuk miatt nagyon népszerűek vitorlázó vontatóként.